Népművészet
HimzéseinkrőlA tárgyi emlékek, a múltból gyűjtött fényképek és a szájhagyomány tanú arra, hogy milyen fontos szerepet töltött be elődeink életében a "vászon". Cserép-fehérfalunknak volt homokos kenderföldje, Hór-vize, gőzmalmi kendertörője és szorgalmas népe, akik termelték , megmunkálták, fonták, szőtték, varrták, hímezték a családok szükségleteit. A szövéshez sok eszköz kellett, a hímzéshez csak tű. A történelmi szegénység kényszerített sokszor a nőket a díszítésre: a keresztszemes hímzés gyakorlatára. Ehhez hozzájárult az is hogy hosszában nem igen lehetett felszedni a láncszálakat, vagy sarkasítani, „cifrítani” meg végképp. A huzogálós technika is divatba jött. Így maradtak a ládákban, kaszli-k polcain a régi értékek: a dísztörölközők, halottas ruhák, kenyérkendők, fejeltakarók, asztalterítők. A pamuthímzés ugyan általános volt, de szőrhímzés és a festett pamut szabad rajzú hímzésnek is akadtak példái. Élünk még akik kincsnek tartjuk az örökségből ránk maradt hímzett és szövött hagyatékot. A 35 éves átörökítő pedagógus munkám reménységgel tölt el. Vannak akiknek megtanítottam ezt a hagyományt. Mini Galériám pedig már sok fiatal és idősebb nőt tett nemesebb gondolkodóvá, boldogabbá általam a 7 évtizede alatt készült ösztönző példaértékű saját munkámmal. |

Népművészet





